Undik vagy cukik a Szervmanók?

Az elmúlt napokban többször szembejött velem az undi szó. A testünkkel, szerveinkkel kapcsolatban, és a Szervmanókkal kapcsolatban is.

Kezembe akadt például egy szép, színes gyermekkönyv, az undi testünkről, aztán konkrétan a Szervmanókra is megkaptam párszor az undi jelzőt.

Így aztán kicsit elgondolkodtam a témán…

 undicuki1.jpg

Amióta léteznek a Szervmanók, azóta, amint az emberi test szóba kerül, én azonnal az ő mosolygós arcukat látom magam előtt. Legyen szó bármilyen szervről, betegségről, véres, nyálkás dologról, az én első gondolatom mindig az érintett Szervmanó neve, képe.

De be kell ismernem, hogy az emberek zöme azért több undorító dolgot tudna felsorolni, mint cukiságot, ha a testünkről, annak is a belsejéről beszélünk.

 

Te hogy vagy ezzel? Te gondoltál már valaha szeretettel a szerveidre? Mondjuk a májadra, a hasnyálmirigyedre?

 

Nos, valljuk be, nem szoktunk szeretettel, kedvesen gondolni a szerveinkre.

Sőt, többnyire nem is gondolunk rájuk, kivéve akkor, ha valami gond adódik, ilyenkor viszont inkább aggodalommal, félelemmel képzeljük el, mi lehet odabenn.

 

De hogyan is tudnánk szeretettel gondolni a vékonybelünkre?

És kell-e nekünk egyáltalán szeretettel gondolni rá? Jó kérdés…

 

Amikor azt halljuk, ismerd meg magad, szeresd önmagad, ilyenkor leginkább ilyenekre gondolunk: Milyen vagyok? Szép? Határozott? Bátor? Szeretnivaló?

 

A szerveink nemigen jutnak eszünkbe, habár a részünket képezik, hiszen sok szerepük van abban, hogy milyenek is vagyunk. Egy egészséges testben nyilván másképp érezzük magunkat, mint egy betegben.

 

Vajon mennyire ismerjük a testünket azon túl, hogy tudunk pár adatot a vérnyomásunkról, testsúlyunkról, vércukrunkról… stb. Néhány fontosabb szervünknek ismerjük a feladatát, amit el kell látnia ahhoz, hogy élhessünk.

 

De tisztában vagyunk-e azzal, hogy bizonyos érzelmekkel képesek vagyunk hatást kifejteni a testünkre, szerveinkre, a nap minden órájában, percében?

 

Például vegyük a tüdőket. Fontos feladata a tüdőknek a levegőcsere. De a tüdőnk felelős bizonyos érzelmekért is.

 

Biztosan megesett már veled, hogy megrémültél valamitől. Ilyenkor érezted, hogy a lélegzeted is elakadt? Vagy lélegzetvisszafojtva vártad, hogy elmúljon a veszély? Az erős félelem, rettegés hatására a tüdőnk egy pillanatra abbahagyja a levegővételt, ezzel segít túlélni a veszélyt.

 

Az érzelmeinkkel tehát képesek vagyunk hatást gyakorolni a szerveink működésére, állapotára.

 

Képzeld el, mi lenne, ha az ilyen dolgokat már gyerekkorod óta tudnád?

Mi lenne, ha a gyermekeid ezeket már egészen pici korukban megtanulnák? (Sokan felnőttként sem tudjuk, melyik oldalon van a májunk vagy a vesénk.)

Mi lenne, ha a gyermekeink már úgy nőnének fel, hogy

-        tisztában lennének a testünk működésével,

-        ismernék a szerveink feladatait,

-        testünkben való helyüket,

-        sőt, ismernék a szerveinkre ható érzelmeket is?

 

Nos, ebben nyújtanak segítséget a Szervmanók, akik azért jöttek a világra, hogy megtudhassuk, milyen kedves, aranyos, szeretni valók vagyunk odabent is!

 

Ahogy a róluk szóló meséskönyvből megismerjük a Szervmanókat, megtanulhatjuk, hogy milyen feladatot végeznek a testben, mitől boldogok és mitől szomorodnak el. Elbeszélgethetünk a gyerekünkkel arról, hogy mit kell tennünk, hogy egy bizonyos Szervmanó boldog legyen.

Mert ha a Szervmanó boldog, akkor jól végzi a dolgát, és ettől mi egészségesek leszünk.

ajándék sztoriképkicsi.png

 

A tüdőkre visszatérve, mostmár te is sejtheted, miért is rettenthetetlen szuperhősök ők, akik „a bátorságot beszívják, a félelmet elfújják”…

 Ha szeretnéd, innen letöltheted a történetüket!

 

Sok családban probléma, hogy a gyerekek kevés vizet isznak, vagy nem akarnak gyümölcsöt enni. De Vese Vili vagy Bél Borbála kedvéért megteszik, hogy több vizet isznak és rostos ennivalókat esznek. Mert törődni szeretnének velük, mert megértik, hogy ez fontos. Ha csak ennyit érünk el a Szervmanókkal, már az is öröm.

 

A Szervmanókat olvasgatva, a gyermekeink megismerhetik a testüket és az egyes szervekhez tartozó érzelmeket.

A plüss Szervmanókkal ugyanúgy lehet szerepjátékot játszani, mint a babákkal, állatokkal. A gyerekek egész nap szeretgethetik, ölelgethetik őket.

 

Amelyik kisgyerek a Szervmanókat mosolygós, kedves lénynek látja, az a kisgyerek szívesen fog velük játszani, és törődni fog velük. Ettől kezdve már eszébe sem jut undorral nézni a szerveire.

 

Tény: mind mások vagyunk… Valakinek tényleg undik a Szervmanók, míg másoknak kedvesek. De nincs is ezzel baj. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy undinak vagy kedvesnek látja őket.

Nos, Te melyik csoportba tartozol?

 

 

 

 

 

Top